TE melyik típusba tartozol?

Szokták mondani, hogy vannak az ún. megoldóemberek, akiknek minden problémára van egy megoldásuk.

A szakvizsga kapcsán találkozni egy másik embertípussal, amelybe tartozó embereknek viszont minden megoldásra van egy problémájuk. Ezekből az elszólásokból ismerjük fel őket: „Jó, de…”; „Jó, csak…”; „Az én helyzetem más…”

A most már több, mint négyéves felkészítői pályafutásunk alatt találkoztunk mindenféle készülővel: az éppen a hároméves joggyakorlatát kitöltő huszonéves nőtől, az ötven pluszos vezetőn át, a kismamától a csecsemővel az alkalmakra érkező anyukáig, a bíróságon, NAV-nál, közjegyzői, végrehajtói, ügyvédi irodában, cégeknél dolgozó férfiakon és nőkön keresztül, a külföldről bejelentkezőkig tényleg sokféle emberrel.

Ez sokféle életszakaszt, körülményeket, ráérést, tapasztalatot jelent a résztvevők oldaláról.

S igen, számít az, hogy a készülők egy nap hány órát tudnak a tanulásra fordítani, milyen kötelezettségeik vannak, s valóban segít a tapasztalat az írásbelinél és a szóbeli készülésnél is. De összességében nézve nem ez lesz a legfontosabb, ugyanis ezek csak résztényezők a közös munkát illetően, amikhez tudunk egyedileg igazodni.

Ami a legfontosabb, az a hozzáállás. Ezek alapján két típus határozható meg: a megoldáskereső s a problémakereső emberé. A hozzáállás ugyanakkor nem olyan tényező, amihez igazodni akarnánk. Éles határvonalat húzunk: a megoldóembereket támogatjuk, a problémagyártókkal pedig nem fogunk együtt dolgozni, mert rajtuk nem lehet segíteni.

Láttunk visszahúzódó, de elszánt embereket kibontakozni s fantasztikusan teljesíteni az egyes alkalmakon s láttunk olyat is, hogy egy tehetséges, jó képességű embert hogyan húz vissza az, ha saját magának azt akarja bebizonyítani, hogy nála nem fognak működni a tippek, trükkök, az általunk kínált stratégia és a többszörösen bizonyított módszertan. S utóbbi esetben máris jönnek a „jó, de…” mondatok, a problémák, a magyarázkodás, a kifogások.

Nincs olyan a szakvizsga kapcsán, hogy „öreg vagyok, nem fog úgy már az agyam”, „családos ember vagyok, úgysem fog beleférni a tanulás”, „csak nálam nem fog működni ez a tanulási stratégia, mert kiderül, hogy nem vagyok rá képes.”

Számos ellenpéldát és sikertörténetet tudunk hozni, amikor olyan embernek sikerült a szakvizsga, aki nem a legideálisabb körülmények között készült, sőt, akit még a saját ismeretségi köre is le akart beszélni a vizsgáról.

Végső soron így egy kérdés van csak: feladod az állandó problémagyártást és elhiszed, hogy képezhető vagy?