Jogában áll beszélni

“Pánikban ültem a jogeset fölött!”

„45 percig pánikban ültem az írásbeli vizsgán a jogeset fölött”

Egy érdekes tendencia figyelhető meg a hozzánk érkezőknél, mégpedig az, hogy egyre többen félnek inkább az írásbelitől, mint a szóbelitől.

Ilyenkor ezek a gondolatok jelennek meg a készülőkben:

Ha Te nem akarsz pánikolni a vizsgán vagy arra kényszerülni, hogy visszaadd a húzott jogesetet, akkor most Hozzád szólunk ebben a posztban.

Korábban írtunk már arról, hogy az emberek többsége alapvetően rosszul tanul – leginkább nem is nevezhető tanulásnak, amit csinálnak ilyenkor a készülők, inkább csak önmaguk hitegetésének, illúziónak, időpocsékolásnak. Ez legtöbbször már túl későn derül ki és nem is sikerül a vizsga.

Az írásbeli kapcsán is nagyon rossz berögződéseket látunk. Mi ehhez képest a készülőinknek újra és újra megmutatjuk, hogy ezt a készülést – írásbeli és szóbeli kapcsán egyaránt – lehetne másként, jobban, hatékonyabban is csinálni.

Ami az írásbeli kapcsán nem működik vagy ha – szerencse okán – valamelyest működik, hihetetlenül sok időt visz el: HETEKIG vagy HÓNAPOKIG gyűjtögetni jogeseteket, amelyek megoldásait az illető bemagolja. Ezzel több probléma is van:

  1. Az egyik, hogy nem lehet biztos abban a készülő, hogy nem éppen egy olyan jogesetet húz, ami nem volt a saját gyűjteményében. Mivel gondolkodás nélkül készült az írásbelire, ezért nem lesz egy olyan eszköztár a kezében, amellyel meg tudja oldani az ismeretlen jogesetet.
  2. A másik probléma, hogy abban sem lehet biztos, hogy a különféle felületeken keringő megoldások tényleg jó megoldások-e. Ha akkor jó megoldásnak is bizonyultak és ezt az akkori vizsgázó megerősítette, a jogszabályi változások olyan mértékűek az elmúlt években, hogy még az is megtörténhet, hogy ugyanarra a jogesetre ma már más a jó megoldás.
  3. További probléma ezzel a „készüléssel”, hogy az írásbeli vizsga nem arról szól, hogy 1 mondatban megírom a megoldásomat és viszontlátásra. Ekkor ugyanis – a korai távozás miatt – a vizsgaszabályzat értelmében érvénytelen lesz a vizsga. A megoldásig elvezető utat, vagyis a részletes indokolást és a logikai összefüggéseket is látni akarja a bizottság, s ez a lényeg! Ne akarjuk megúszni a gondolkodást a szakvizsga egyik részén sem!
  4. +1 probléma: annyi idő alatt, amennyi időt a jogesetek felkutatására és a megoldások bemagolására fordított, már meg is lehetett volna (jó írásbeli eszköztárral és tanulási módszertannal) csinálni az adott modul egészét (írásbeli és szóbeli vizsgarészét is)…

Persze így is át lehet menni az írásbelin: valaki bemagolt pár megoldást és a szerencse mellé állt, épp kihúzta az ismerős jogesetet és emlékezett a megoldásra, majd valamilyen indoklást körített mellé. Vajon ő később képes lesz az önállóságra, vagy ha találkozik valamilyen jogi problémával a munkája során, akkor is az interneten fogja keresgélni különböző fórumokon a megoldásokat?

Mi más szemléletet követünk az írásbeli kapcsán is.

Úgy tekintünk az írásbelire, hogy az a legkönnyebben teljesíthető része a vizsgának, mondhatni a beugró. Nem szabad ugyanakkor könnyelműen viszonyulni hozzá, vagy alábecsülni, hisz az első vizsgán az első benyomást nem is a bemutatkozás, hanem az írásbeli minősége adja.

Mi a készülőinknek egy írásbeli megoldóképletet adunk át, amely 5 lépésből áll és amely alapján bármelyik jogesetet meg tudja oldani a készülő – jól (a vizsgán, és utána a jövőben bármikor).

Nincs szükség több hetes/hónapos kutakodásra, magolásra és szerencsére sem, valamint nem lesz kérdés, hogy hogyan állj neki a húzott jogesethez, plusz el sem fogsz gondolkodni azon, hogy visszaadd a húzott tételt és még a későbbi munkádban is hasznodra válik az átadott és készségszintűvé tett 5 lépéses technika.

Tedd fel magadnak azt a kérdést, hogy a szakvizsga lesz az utolsó alkalom, amikor valamilyen komplex jogi problémával kapcsolatban kell véleményt alkotnod vagy állást foglalnod?