A napokban olvastam egy cikket, amely szerint egy ügyvéd az oldalán az alábbi, heves vitákat és erős érzelmi megnyilvánulásokat okozó kérdést tette fel: „Mi a társadalom értékítélete a közjegyzők és az ügyvédek, egészében a magyar jogásztársadalom kapcsán?”

A következő hozzászólások ragadták meg a figyelmemet: „kevés a felkészült, megfelelő retorikával rendelkező, küzdő ügyvéd”; „megújulásra van szükség”; „személyes tapasztalatom a tárgyalótermi némaság”; „tudatosság, önfejlesztés, összefogás sokat segítene a kérdésben”; „a társadalom nem bízik senkiben”; „nincs bátorságuk, hogy vállalják magukat”; „rájöttem, hogy sajnos az ügyvédeknek is csak egy db [adat – a szerk.] vagyok”.
A fentiek kiragadott példák egyéni véleményekből, nem célom azokból messzemenő következtetéseket levonni.

Én hiszem, hogy a jogászok jó elméleti képzést kapnak, megfelelő tudással rendelkeznek. De az, hogy milyen benyomást fognak tenni egy másik emberre, sok összetevős: kell hozzá magabiztos fellépés, ugyanakkor az aktív figyelem képessége, meggyőző kommunikáció, hitelesség és a bizalom kiépítésének képessége (és lehet, hogy itt még véget sem ért a sor.)

Így teljesen elképzelhetőnek tartom azt az esetet, hogy egy, az elméletből jól felkészült jogász – a fentiek valamelyikének hiányában – sajnos nem tud magáról jó véleményt kialakítani. Pozitívum, hogy a fejlesztendő kompetenciákat felismerve, ezen a helyzeten bármikor változtathatunk.