A napokban szembejött velem az Arsboni egyik interjúja, melyet két, nemzetközi jogi irodában dolgozó ügyvédjelölttel készítettek.
Volt szó a pályaválasztás okairól, az egyetemi évekről, a munka-magánélet egyensúlyáról és a jövőbeni tervekről is.
Ami a Jogában áll beszélni tréningjei szempontjából mindig egy jóleső érzés és fontos visszajelzés, ha gyakorló jogászok emelik ki, hogy szükség lenne arra, hogy a jövő jogászai több gyakorlatiasságot és retorikát tanulhassanak:
„Úgy vélem, fontos lenne, ha a képzés során néhány gyakorlatias szempont is érvényesülne.”
„Hasznos tárgynak tartanám az egyetemen a logikát és a retorikát is.”
A kommunikációfejlesztés – képzési oldalról történő – elmaradása számomra is feltűnt az egyetemi évek alatt és ez a hiányérzet jelentős motorja volt a tréningek megalkotásának.
Elvitathatatlan, hogy aki nyitott a kommunikációs helyzetekre, annak van tere gyakorolni a verbális és nonverbális kommunikációját már az egyetemi évek alatt: leginkább kiselődásokon keresztül vagy versenyhelyzetekben.
A visszajelzés ezekben a szituációkban azonban sokszor leegyszerűsödik az érdemjegy vagy helyezés szerinti minősítésre. Eszerint viszont az sem tud fejlődni, aki nem kapott ilyesfajta jó elismerést, s az sem, aki „csak” annyit kapott, hogy: Ötöst kapsz! Első helyezett vagy!
Az egyetemi évek alatt részt vettem több perbeszédversenyen is, az egyik verseny országos döntőjében 2. helyezett lettem, s máig emlékszem, hogy azt a visszajelzést kaptam, hogy egy hajszál választott el az első helytől. Azóta sem tudom – pedig milyen jó lenne! -, hogy mi volt az a hajszál… 
