Az olimpia margójára
Érdekel, hogy mit tudsz beépíteni a szakvizsga-felkészülési folyamatodba, amelyet a versenyfelkészülőktől leshetsz el?
- legyen egy felkészülési terved, ami az adott megmérettetés napjáig tart,
- találd meg a motivációdat;
- készülj tudatosan;
- fogadd el, hogy lemondással jár a felkészülés;
- legyen egy felkészítő edződ, aki nem Helyetted készül, hanem iránymutatásokat ad;
- gyakorolj kitartóan, figyeld a teljesítményedet, próbálj jobb és jobb lenni;
- mentálisan is készülj fel arra, hogy eljön az a pont, amikor meg kell mérettetned magad;
- figyelj a „formaidőzítésre” – a nagy napra ne kiégve, lemondóan, hanem a lehető legjobb formádban érkezz.
Ha nem a fentiek mentén készülsz, akkor olyan gondolatok és érzések keríthetnek hatalmukba, mint amilyeneket azok a készülőink osztottak meg velünk, akik már egy sikertelen vizsga után jelentkeztek hozzánk:
„Stratégiai hibám volt, hogy koncepció nélkül készültem.”
„Eddig a szakvizsgázó ismerőseim közül csak egytől hallottam, hogy a készülés végére összeállt volna az anyag a fejében.”
„Kényelmes voltam, ez frusztrált a legjobban. Nem is értem az anyag végére.”
„Kell az idegenvezető.”
Te milyennek képzelnél el egy olimpiai készülést? Olyannak, amelyben a sportoló csak kényelmesen edzeget, edzésterv és a verseny napjának ismerete nélkül? A szakvizsgára miért gondolod, hogy cél nélküli tanulgatással vagy a tanulás imitálásával, kényelmesen fel lehet készülni?